Határtalanul - Erdély, Útinapló

Útinapló – Erdély

„Barangolás Székelyföld szívében” – 2023. április 1-5. – Szentlőrinci Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola

1. nap

Hajnali 4-kor kellett indulnunk, hogy időben odaérjünk. Az első nagyobb megállónk Szeged volt, ahol bevásárolhattunk és ehettünk. Utána mentünk tovább a magyar-román határig, ahol pár órát vártunk, majd sikeresen átjutottunk. Az első nagyobb város, amit távolról láttunk, Temesvár volt. Kaptunk egy pici betekintést a közelmúlt történelmébe. Haladtunk tovább, majd megpillantottuk Déva várát, ahol még mindig állnak a vár falai Kőmíves Kelemennének köszönhetően. A távolban csodaszép domborzatot tekinthettünk meg, majd kis idő múlva Gyulafehérvárra értünk. Betekinthettünk a múltba Hunyadi János és két fia sírjánál, majd megpillanthattuk Bethlen Gábor és Bocskai István emléktábláját is. A múltban a székesegyház román stílusban épült, viszont a tatár támadások miatt az egyik tornya le lett rombolva és nem építették vissza. Miután többször is fel lett dúlva Gyulafehérvár, a székesegyházat román stílusból gótikussá építették. (Szabó Levente - 7.a)

Tusnádfürdő az ország legkisebb városa, Hargita megye legdélibb települése. Tusnádfürdő alapítása 1842-ben történt. Szállásunk a Szent Kristóf panzió volt. Reggelit és vacsorát kaptunk. Nagyon finomak voltak az ételek. A szobák is nagyon jók voltak. Tusnádfürdőn a borvíz forrást is megnézhette, akinek kedve volt hozzá. (Őri Hunor - 7.a)

2. nap

A második napon ellátogattunk a Sóvidékre azon belül Korondra, és megtekintettük a fazekasság művészetét. Elmesélték nekünk a korondi fazekasság történetét. Sokan még kerámia termékeket is vásároltak, mivel nagyon sokféle volt, és mindenkinek megtetszett valami. A kerámiák nagyon szépek, egyediek és díszesek voltak. Korondon a kerámia formavilága és motívumai már inkább a mai világ stílusához igazodnak. Körülbelül hatszáz ipari engedéllyel rendelkező fazekas lakik Korondon. Szerintem érdekes volt, és nekem nagyon tetszett. (Molnár Balázs – 7.a)

Utazásunk következő állomása a parajdi sóbánya. Busszal vittek le minket a bányába. A parajdi só az óceán kiszáradásakor keletkezett, tartalmaz sok ásványi anyagot, nyomelemet. Szennyeződéstől és adalékanyagoktól azonban mentes. Sóréteg vastagsága közel 3 km, átmérője pedig eléri 1,5 km. Sokan mászásnak indultunk és ki próbáltuk a kötélpályákat a bányában. Összesen 6 pályát próbálhatunk ki. Volt, aki 1, valaki 2, sokaknak 3 pályát sikerült megmászni. Nagyon élveztük. A parajdi sót már a 15. századtól kezdve "székely só" - nak nevezték, mely nevet adott egy erdélyi tájegységnek, sójogot, munkát és megélhetést biztosított hosszú századokon át a vidék népeinek. Ízét, lelkét adja híres székelyföldi és erdélyi ételeknek. Sok program lehetőség volt. Köztük léghoki, VR. Szemüveg, kötélpálya, kicsiknek játszóház, trambulin, 9D-s mozi. Sokan visszatérnénk. (Lovász Amira – 7.a)

Szováta Maros megyében van. A Sóvidék legnagyobb  települése. Sok sós és kettő édes vizű tó van, közülük a legnagyobb a Medve-tó. Európa legnagyobb heliotermikus tava. Alakja egy kiterített medvebőrre hasonlít. 1875-ben jött létre, a sok eső végett beszakadt a sóhegy, és így az új medencében összegyűlt a patakok vize. Keletkezésekor volt, hogy a tó elérte a 70 Celsius fokot. Napjainkban már csak 30-40 fokot mérnek benne. A tavat sokan felkeresik meddőség és nőgyógyászat céljából is, és reumatikus bajok estén is jó hatással van. A beáramló édesvíz és a fürdőzők miatt a tó hőmérséklete csökken, emellett naponta rendszeres időközönként pihentetik – ilyenkor nem lehet fürdőzni – hogy a sós és édes egyensúly helyreálljon. (Harmati Mia – 7.a)

4. nap

Csíkszereda Hargita megye székhelye. A város eredetileg több apró településből állt, melyek a hagyomány szerint a hét napjairól voltak elnevezve. A Mikó-várat 1623-ban kezdték el építeni Hídvégi Mikó Ferenc rendeletére. A vár reneszánsz stílusban épült. 1661-ben a törökök bosszút állva felgyújtották a várkastélyt. Évtizedekig romokban állt majd 1716-ban gróf Staphan Steinville császári tábornok állította helyre. Az 1848-49-es szabadságharc után Gál Sándor vezénylete alatt székelyföldi központként szolgálta hazánk ügyét. 1760-ban múzeummá alakult, amit meg is néztünk, és egy csoportképet is csináltunk előtte. (Ács Hanna – 7.b)

A harmadik napon Csíksomlyóra látogattunk, mely a Kárpát-medence legismertebb zarándokhelye. Itt minden évben megrendezésre kerül a pünkösdi búcsú, mely Erdély legnagyobb katolikus rendezvénye. Ilyenkor pünkösd szombaton a székelység körmenetet tart. Elsőnek megnéztük és körbejártuk a csíksomlyói kegytemplomot, ahol megérintettük a Mária szobor lábát, amely a templom legértékesebb tárgya. A századok folyamán a kegyszoborral számtalan csoda történt, sok ima meghallgatásra talált. Több alkalommal is olyan fényben ragyogott a szobor, hogy világossága betöltötte a templomot. Nagy katasztrófák előtt szomorúnak látták a hívők az arcát.1661-ben amikor felgyújtották a templomot a szobor sértetlen maradt. Miután megnéztük a templomot, elmentünk megnézni a csíksomlyói borvízforrást ami nekem személy szerint nem ízlett, de érdekes volt megkóstolni, hogy milyen íze van. Ezután visszasétáltunk a buszhoz, és mentünk tovább. (Csabai Márton – 7.b)

Madéfalván található a Veszedelem emlékmű. A település arról híres, hogy 1764. január 7-én hajnalban a császári katonaság ostrom alá vette a falut, és közel 200 embert mészároltak le. Mária Terézia, a Török Birodalom katonai erejétől tartva, elrendelte, hogy a Kárpátok hegyláncai által jól védett Erdélyben is szerveződjön határőrség. A székelyek igyekeztek szabotálni a királynő terveit. 1763-64 fordulójára általános jelenséggé vált, hogy ahol megjelentek a császáriak, a férfilakosság jelentős része a közeli erdőkbe menekült. A bujdosók pedig idővel tömegekbe szerveződtek. Madéfalván Carato alezredes arra kapott parancsot, hogy erőszakkal verje le a helyi ellenállást. A brutális fellépés megtette hatását, ugyanis a többi szék lakossága is letette a hűséget a császári katonaság előtt. Az összeírók pedig 1764 során felállították a királynő által kért ezredeket. Mi ennek a veszedelemnek az emlékművét néztük meg, és készítettünk képeket. (Szőke Patrik – 7.b)

A Gyilkos-tó 1837-ben keletkezett. A tóból a fenyők teteje kilóg a vízből. Hargita megyében található. A hegyről lecsúszó törmelék elzárta a patakok útját. A legenda szerint Eszter beleszeretett egy daliás legénybe, akit elvitettek katonának. Esztert elrabolta egy zsivány. A lány a hegyekhez kiáltott segítségért. A hegyek meghallgatták  a kérését, és másnap leomlott a hegy. (Határszéli Béla – 7.b)

A Békás-patak mentén sétálva elérkeztünk Európa egyik természeti ritkaságához, a Békás-szoroshoz. Gyönyörű, függőlegesen magas sziklaszirtjei vannak, amely már nyomasztó, de hihetetlenül látványos. A Békás-szoros megszámlálhatatlanul sok, hatalmas és gyönyörű látványosságokat foglal magába, mint például a Tündérkert sziklái, az Oltárkő csúcs, „az égbeszökő függőleges sziklafalak és köztük vágtató Békás-patak”. Az én tapasztalataim alapján ez volt a leggyönyörűbb hely, amit utazásaink során meglátogattunk. A rengeteg gyönyörű állat, még hegyi kecskét is láthattunk, és én nagyon meglepődtem, de még egy kutyát is láttunk a sziklák közt. Csodás látvány volt a csörgedező patak, a vízesés, és minden más gyönyörűség. Nagyon örülök, hogy kaptam ilyen lehetőséget, és eljöhettem ide. (Szalai Noémi – 7.b)

4. nap

A torjai Büdös-barlang egy természetes mofetta a Büdös-hegy déli oldalában, Délkelet-Erdélyben. Tengerszint feletti magasság: 1052 m. Az üreg nem természetes módon jött létre, egy kénbánya felhagyott tárnája volt. A gázelegyekben található kén-hidrogénből terméskén csapódik ki a barlang falakra, emiatt azokat egy bizonyos magasságig sárga kénréteg borítja. Ez egyben a gáz szintjét is jelzi. Azt a napot egy szép Havas nappal vittük végig, sokat hógolyóztunk, nevettünk. (Baranyi Zóra – 7.c)

A negyedik napon érdeklődve látogattuk meg a Székely Nemzeti Múzeum részlegeként működő céhes múzeumot Kézdivásárhelyen. Az egykori városi Tanácsházban nyílt meg a Céhtörténeti múzeum. A régi mesterségek eszközeit tanulmányozhattuk. A bejáratnál megcsodálhatjuk Gábor Áron ágyúját. Teljes érdeklődéssel tölt el, amikor arra gondol az ember, hogy régebben teljesen más volt az ipar és a termelés. (Varga-Szabó Hanna – 7.c)

Nagy hóesésben érkeztünk meg Prázsmárra. Egy alagútszerű kapun át macskaköves út vezetett a templomhoz. Az épület körülbelül 540 éves. Hordozható, összecsukható oltára van, régen tűz esetén ez megoldás volt a legegyszerűbb arra, hogy meg lehessen menteni az oltárt. A külső falba 300 lakófülkét alakítottak ki egymáshoz közel.  A szászok itt tartották az élelmiszer tartalékokat és az ingóságokat. A templom udvarában hócsatára került sor. Vidáman és lefagyott kézzel ültünk vissza a buszba, hogy tovább haladjunk. (Soós Pálma – 7.c)

Brassóba menet nagy hóvihar volt. A Fekete-templomhoz mentünk. Ezt a templomot a város német közössége építette, és az ország legjelentősebb gótikus stílusban épült emlékművének számít. A színét állítólag akkor kapta, amikor 1689-ben Antonio Caraffa felgyújtotta a várost, és a korom befogta az épület falait. A templom belülről letisztult volt szép képekkel, szépen díszítve volt. Itt található Románia legnagyobb orgonája. Nagyjából fél órát töltöttünk bent. Visszafelé megálltunk a Főtéren egy hócsatára. Nem mindenki vett benne részt, de jól szórakoztunk. (Papsa Zsófia – 7.c)

5. nap

Az utolsó napon elindultunk Tusnádfürdőről hazafele, de utazás közben betértünk a fogarasi várba. A város központjában fekvő vár és uradalma volt Erdély egyik legnagyobb és leggazdagabb királyi majd fejedelmi birtoka. A fogarasi várat a világ második legszebb várának tartják, és szerintem is nagyon szép. Hatalmas 630 cm magas falak és a 6 méter mély vizesárokkal körülvett vár elég jó védelmet nyújtott a régi korban. 1527-ben a várhoz építettek négy 12 méter magas sarokbástyás erődöt. Ezzel Erdély egyik legnehezebben bevehető várává válva. Nagyon sok tulajdonosa volt az évek alatt, de kiemelnék néhányat: Hunyadi János foglalta el a területet, és építtetett várat, halála után Mátyás király örökölte meg, aki Corvin Jánosra hagyta a várat aki elajándékozta azt. Végül Ferdinánd Majláth Istvánnak adta, aki megépítette a négy sarokbástyás erődöt. Innen már nagyon gyorsan váltakoztak a tulajdonosok. Napjainkban múzeum, városi könyvtár illetve művelődési központként szolgál. Szerintem nagyon szép a vár nekem nagyon tetszett. (Bali Samu – 7.c)