A Határtalanul! program keretében 2022. április 8-12. között 7. évfolyam ból 27 tanuló 3 kísérő pedagógussal Erdélyi körúton vett részt.
A Határtalanul! program keretében 2022. április 8-12. között 7. évfolyam ból 27 tanuló 3 kísérő pedagógussal Erdélyi körúton vett részt.
1. nap
Április 8-án, hajnali ¾ 4-kor gyülekeztünk az iskola előtt. Nem volt könnyű a beszállás, mert 2 csoport is indult iskolánkból és a két hatalmas busz nehezen fért el a szűk utcában a s sok gyerek és szülő között. Mire mindenki elfoglalta a helyét és elindultunk, már ¼ 5 is elmúlt. Az út nyugodtan indult, sokan még aludtak, mert kint még korom sötét volt. Útközben a buszból láthattuk Déva várát, melyről tudtuk, hogy szintén szerepel a programunkban, illetve nagyon megörültünk, amikor megpillantottunk a Kárpátok havas bérceit. Első erdélyi megállónk Gyulafehérvár volt, itt a csillagvárat jártuk be, megnéztük a majdnem ezeréves templomot, ahol a Hunyadiak (többek között a törökverő Hunyadi János) nyughelye is található. A templomot belülről sajnos csak az üvegajtón keresztül nézhettük meg, mert akkor kezdődött a Keresztút. Innen következő úticélunk: szálláshelyünk, vagyis Tusnádfürdő felé vettük az irányt. Este fél 9 felé érkeztünk meg, és a szobák elfoglalása után nagyon finom vacsorával vártak bennünket szállásadóink. A szerencsésebbek medvét is láthattak, a város határában álldogált egy szép példány az út szélén!
2. nap
Kiadós reggeli után, elemózsiával a hátizsákunkban útnak indultunk. Először a csíkszeredai Mikó várat néztük meg, ahol a kiállítás egyik legérdekesebb része az esztena volt, ahol nemcsak a berendezett kalyibát láthattuk, hanem megtudhattuk azt is, hogy pontosan ki is az a bács és mit csinál. Utána a Parajdon szálltunk le a mélybe: a híres sóbánya tágas termeiben tisztítottuk ki tüdőnket – volt, aki a sóban homokozást is kipróbálta. Ezek után a közeli, híres fazakas-falut néztük meg, a bazársoron mindenki talált valami kedvére való vásárfiát. Végül Farkaslakán, híres erdélyi írónk, Tamási Áron sírjánál emlékeztünk az ő Ábelének, valamint a pár méterrel odébb álló trianoni kopjafánál Hazánk hányattatott sorsára. Hazafelé megálltunk Székelyudvarhelyen, ahol éppen egy kézműves vásárba csöppentünk, ahol szebbnél-szebb és finomabbnál finomabb portékákat találtunk.
3. nap
Ez a nap sajnos az eső jegyében telt, hol jobban, hol kevésbé esett az eső. De ez sem szegte kedvünket, esernyőkkel és esőkabátokkal vágtunk neki a kalandoknak. Az erdei hegyoldalon túravezetőnk javaslatára a Büdös-barlanghoz való kaptatást kihagytuk a sárban, viszont megnéztük az Apor-lányok feredőjét, ami egy nagyon érdekes természeti jelenség. Egy kis területen több forrás is feltör a földből, és mindezt kiegészítik a mélyből feltörő gázok, és mindezeknek együttes hatásaként a különböző forrásoknak más-más gyógyerőt tulajdonítanak – van a szemre, a bőrre és a lábra is használható gyógyvíz. Következő állomásunk a kézdivásárhelyi Céhes Múzeum volt, ahol a helyi kézművesség emlékeit, eszközeit és a népviseleti gyűjteményt néztük meg, ahol is játékbabák voltak népviseletbe beöltöztetve. Ezeket a babákat még a 70-es években gyűjtötték össze, az „Öltöztesd fel Zsuzsit népviseletbe!” pályázat keretében.
Következő megállónk Csernátonban volt, ahol az azóta meghalt Pali bácsi által létrehozott skanzent néztük meg: régi cséplőgépeket, mezőgazdasági és egyéb munkagépeket, eredeti, berendezett székely házakat, malmot, valamint egy gyönyörű öntöttvas-kályhagyűjteményt. Nagy szerencsénk volt, mert vendéglátónk, Pali néni lánya éppen tojást írt, és nekünk is megmutatta, hogy hogyan készülnek a szép húsvéti tojások.
Ezen a napon utolsó programunk Prázsmárban, az UNESCO-örökség részét képező erődtemplom megtekintése volt. Nagyon érdekes volt látni, hogy hogyan élhetett régen egy egész falu egy ilyen erődtemplomban. Itt az esőben remekül el tudtuk tölteni az időt: az erőd tetőterét keresztül-kasul bejártuk, lépcsőn-létrán fel-le járkáltunk.
4. nap
Végre kisütött a nap: ragyogó napsütésben látogathattunk el a híres csíksomlyói kegytemplomban a Szűzanyához. A templom szobra arról híres, hogy az évszázadok során akárhányszor is akarták ledönteni, soha nem hagyta magát, és arcán egy ilyen próbálkozásnak a nyomát láthatjuk még ma is. A legenda szerint egy török katona le akarta vágni a szobor fejét kardjával, ám amikor lesújtani akart, a karja megbénult és csak egy sebet ejtett a szobor arcán: ezt a restaurátorok sem tudták eltüntetni, mert nem fogta be a festék. Csíksomlyó után Mádéfalva következett, ahol koszorút helyeztünk el a hős székelyek emlékművénél, akik még Mária Terézia ideje alatti erőszakos toborzások ellen lázadtak fel és vesztek oda utolsó szálig. Eztán fel a hegyekbe vettük az irányt, ahol a gyönyörű havas szálfenyők között, az 1256 m-es Pongrác-tetőt elhagyva jutottunk el a befagyott Gyilkos-tóhoz. Itt a friss hóban nagy hógolyó-csatát rendeztünk.
Ezt követően a Békás-szoroshoz mentünk át a busszal, ahol már hó nélkül és ragyogó napsütésben gyalogoltunk le a gyönyörű hegyek között egészen a völgy aljáig.
5. nap
Reggel 7 óra körül elbúcsúztunk szállásadóinktól és hazafelé vettük az irányt. Tervben volt, hogy Déva várát megnézzük, de azt pillanatnyilag felújítják, így előző este a programszervezővel abban maradtunk, hogy Vajdahunyadra megyünk. Némi bonyodalom után végül is a másik csoporttal együtt rövid látogatást tettünk a szintén felújítás alatt álló fogarasi várban, majd már ismét egyedül, Déván a tanulók által gyűjtött, ajándékba szánt könyveket leadtuk Böjte Csaba atya egyik otthonában Déván. Végül következett utolsó úticélunk: a Hunyadiak híres középkori várkastélya Vajdahunyadon, ahol kedvünkre bebarangolhattuk az egész várat.
Innen már egyenesen haza vezetett az utunk, néhány rövidebb megállóval este fél 10 körül érkeztünk meg Szentlőrincre - fáradtan, de a rengeteg kalandtól felvillanyozva.
Rengeteg, életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak – köszönjük a lehetőséget és a szép emlékeket!
Fazekasné Palka Gabriella
Duliné Bulla Edit
Szerémi Erika