Június 4. A nemzeti összetartozás napja

100 ÉVE TÖRTÉNT

Június 4. A nemzeti összetartozás napja

A Parlament 2010-ben fogadta el a törvényt, mely a trianoni békediktátum 90. évfordulójáról megemlékezve a magyarság történetének e szomorú dátumát, június 4-ét, a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. 1920. június 4-én a Versailles melletti Nagy-Trianon palotában aláírták az első világháborút Magyarország számára lezáró békét. A békeszerződés aláírásáról, mint nemzeti gyásznapról, így írt egy korabeli tudósító: „A budapesti templomokban megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat, és a borongós őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették. […] Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot és a többit mind. […] A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyásznap hatása alatt állott.”

A trianoni békedöntéssel Magyarország területének több mint kétharmad részét vesztette el, nagysága 282 870 km²-ről (Horvátország nélkül) 93 963 km²-re csökkent. Ami a népességet illeti, a Horvátország nélküli Trianon előtti Magyarország 18 264 533 lakosából 7 980 143 maradt. A Kárpát-medencei magyarság 32,5%-a, tehát minden harmadik magyar került a trianoni határokon túlra.

„De túl minden bún, minden szenvedésen,
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,
Mely itt reszket a Kárpátok alatt:
Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön-örökre!...”

(Sajó Sándor: Magyarnak lenni...-részlet)

A kép forrása: Netpartizán