Március 23-27-ig a Határtalaul program keretein belül Erdélybe kirándultunk.

Határtalanul: A magyarság emlékei Erdélyben
            2024.03.23-2024.03.27.

1.    nap:
Nagy izgalommal várta mindenki az indulás napját, azt azonban nem gondoltuk, hogy tényleg reggel 4-kor indulunk. Az utolsó bőröndök bepakolása után kezdetét vette a nagy kaland. Nagyon hosszú volt az út a szállásig, Tusnádfürdőig. Szerencsére útközben meg-megálltunk, kinyújtottuk a lábunkat, tankoltunk, körülnéztünk.
Útba ejtettük Gyulafehérvárt, az Erdélyi Fejedelemség hajdani fővárosát is. A város tavaszi pompába öltözött, a piacon virágot, palántát árultak hatalmas mennyiségben, turisták árasztották el az óvárost a ragyogó napsütésben. A város főterén két hatalmas építmény fogadja a látogatót. Az érseki székesegyházba sikerült bejutnunk, itt megnéztük Fráter Györgynek és  a Hunyadiaknak a síremlékét. Bár valószínűleg üresek a szarkofágok, mégis nagy élmény volt így találkozni olyan történelmi alakokkal, akikről eddig csak tanultunk.
Utunk román idő szerint 19:20-kor fejeződött be, szállásadóink finom vacsorával vártak bennünket, a képviselőfánk nemcsak az ízével, de a látványával is elvarázsolta csapatunkat.

2.    nap:
A 2. nap esősnek ígérkezett már éjszaka is, de a gazdag program elfelejtette velünk ezt a körülményt. A bőséges reggeli után Parajdra, a sóbányába mentünk. Előtte meglátogattunk egy sófeldolgozással foglalkozó mesterembert, aki bemutatta azt is, hogy kell a sótömböket felvágni, további feldolgozáshoz előkészíteni. Kézműves termékeiből sokan vásároltak, hisz a sószappan és a fürdősó segít minden bőrproblémán, amely a kamaszok egy részének megkeseríti az életét, az anyukáknak és a nagymamáknak pedig fűszersót vehettek ajándékba  a gyerekek.
A bányában nemcsak a méretek nyűgözik le a látogatókat, hanem a bánya történetével is meg lehet ismerkedni. Az idegenvezető azt is elárulta, hogy itt található Európa egyik legnagyobb sótartaléka, a látogatói szint alatt még hét szinten folyik a termelés. A látogatóközpontot a légúti betegeknek is ajánlják, hisz a sós levegő belégzése gyógyító erővel bír.
Felkerestük Korondot is, a híres kézműves települést, amely nemcsak a fazekasságáról ismert, hisz van itt borvízforrás és gyógyfürdő is.
Farkaslakán, Tamási Áron szülőfalujában felkerestük az író nyughelyét, nagyon sajnáljuk, hogy a szülőházba az útviszonyok miatt nem juthattunk el.
Szovátán A medve-tó partján sétáltunk, de megnéztük a Vörös-tavat és a Zöld-tavat is. A három tó közül a Medve-tó a legismertebb, nevét a formájáról kapta, felülnézetben egy kiterített medvebőrre hasonlít az alakja. Ez a tó ún. heliotermikus tó, a jelenség érdekes, csak akkor alakul ki, ha a sós vízrétegek fölötti édesvíz megakadályozza, hogy az alatta erősen felmelegedett víz leadja a hőjét.
3.    nap:
A hegyekben egybeolvadtak a hófedte csúcsok a felhőzettel, a szállingózó hó mesebeli tájakra vezetett bennünket ezen a napon.
 Prázsmár erődtemploma az itt élők hihetetlen fantáziájáról tanúskodik, a megmaradt részek látogathatók, bemehettünk a templomba és az ún. kamrákba is, ahol megbújhattak a családok, békeidőben pedig a szalonnát, a sonkát, a kolbászt tárolhatták.
Ezután Törcsre mentünk, itt van az ún. Drakula-kastély. Szépen berendezett, meseszerű épületet takar ez a félelmetesnek tűnő név. Az egykori kegyetlenkedő főúr emlékét inkább csak a xx. század találmánya, a film örökíti meg. Maga az épület tényleg inkább Mária királyné vidéki nyaralójának tűnt, a vár alatti piac inkább idézte a vámpírokat.
 A Szent Anna-tóhoz sok, sokszor igen magas lépcsőfokokon jutottunk le, a látvány viszont minden fáradozást megért. Egy külön kis világ van a tó körül, elég elzárt, nincs kiépítve a turisták számára, természetesnek, nagyon nyugodt helynek tűnt. Jó, hogy ezzel a programponttal zárult a nap, így nem vámpírokkal álmodtunk.
4.    nap:
Ez a nap is nagyon tartalmas volt. A Csíki Csipsz gyárában kezdtük a programot, sajnos éppen takarítás volt, egyik ízről álltak át a másikra, így nem láttuk az üzemet működés közben. Magát a gyárat láthattuk belülről, a termelésvezető kedves volt, részletesen beszélt a gyárról, láttuk a gyártósorokat, a végén kostolót kaptunk a termékből, stílszerűen a parajdi sós változatot.
Csíkszeredán a Mikó-várat néztük meg, a kiállítás tetszetős volt, a vár története, Mikó László élete elevenedett meg a tárolókon, de a rendszerváltozás előtti élettel is megismerkedhettünk.
Csíksomlyón a kegytemplomba tértünk be, megtekintettük a templombelsőt, a csodatévő Mária-szobor előtt is térdet hajtottunk.
A nap túrával zárult: a buszról leszállva libasorban gyalogoltunk a Békás-szorosban. A magas sziklák közt igazán kicsinek érezhette magát a legnyurgább diák is, mégis jó érzés volt hallgatni a sziklákon lecsorgó víz hangját,  a patakok zúgását, felnézni a szurdok jellemző részeire: a Pokol kapujára, tornácára és torkára.
A Gyilkos-tó mondájának új változatát hallottuk idegenvezetőnktől, miközben a tóparton álltunk. A vízből kilátszó fenyőfák maradványai egyre kisebbek lesznek, de a látvány alapján ennyi évvel a földcsuszamlás után is hihetőnek tűnnek a népi képzelet szavai: „Ha napsütésben belenézel a tó vizébe, Eszter szürkészöld szemei tekintenek szelíden vissza.”
Ma nem örültünk a visszatérésnek a szállásra, hisz vacsora után pakolnunk kellett a hazaindulás korai időpontja miatt.

5.    nap:
Reggel 5-kor keltünk, hogy 7-kor elindulhassunk haza. Elkészítettük az elemózsiás csomagunkat, majd fájó szívvel buszra szálltunk.  Hosszabb megállásra csak egyszer került sor, amikor Fogarason felkerestük a várat. Az, hogy a vár Erdély egyik legnagyobb és leggazdagabb fejedelmi birtoka volt, az ma is látszik az épületen és berendezésén. Sok tulajdonosa volt, mindenki építgette -szépítgette, ha kellett megerősítette. Volt a Hunyadi, a Báthory, a Rákóczi és a Bethlen család kezében is, ma múzeum működik benne. Kár, hogy egyetlen magyar felirattal sem találkoztunk a látogatás során.
 Sajnos a román-magyar határon hosszabb ideig kellett várakoznunk, így bár kicsit megkésve, de szerencsésen érkeztünk haza. Élményekben, ismeretekben gazdagodtunk, miközben azt mondhatjuk, Hargita megyében otthon éreztük magunkat. A következő évfolyamoknak is kívánjuk, hogy tapasztalják meg ugyanezt.

A galéria megtekintése >>